top of page
akasha

"Nem elég csak beszélgetni a repülésről, vagy a biciklizésről, ki is kell azt próbálni." :) 

1.) A gravitáció nem eleme a teremtésnek.
2.) Az első tiszta - Szellem - állapotban sem létezik még a gravitáció.
3.) Az első lépések és próbálkozások mindig picik...
* ...mint egy baba, amire a rovásírásunk "X" betűje mutat, vagyis a "B". 

Boldogasszony

AKASHA.

TÉR.

Ami minden információt magában hordoz az IDŐ kezdete óta -  és természetesen azelőttről is. Amiből minden áll, felépül és ami által minden működik. 
Egy teljes információs bázis. 

 
 
Nagy üveg, vagy pici gyémánt?

Lett egy pici gyémántba zárt Mennyország...

 

Miért Mennyország?

 

Egy kis bevezető az elképzelésbe:

Ahogy már a főoldalon említettem, illetve Surya Siddhanta szavaival élve: "Egy templom, vagy egy épület Isten megtestesülése". Ennek teljesen hűen készült ez a kis házikó is (vallások, hitek és filozófiák nélkül - csak tudományosan). 

A Vastu tudománya a teremtés koncepciójára épül. A Teremtést követően először volt a tiszta állapot, ami a sattva állapot (Szellem), melyből aztán lett a raja állapot (Lélek) és csak abból alakult ki a tamas állapot (Test), ami az anyag is. A rend, ami a tiszta állapotban kialakult, mozgás által került raja, majd tamas állapotba, ahol a tamas már nem az álló állapotot képviseli, mert nagyon gyorsan forog. Az ilyen forgó, öntudatra ébredt részecskék alakítják rengetegen együtt az atomot, melyek forgási és gravitációs/vonzó tulajdonságainak köszönhetően az anyagot hozzák létre. Kicsiben ugyanaz a menet, mint nagyban - mikro=makro.

Ezeket a fizikai és kvantumfizikai szemléleteket modern tudósok, mint Nikola Tesla, Dr. Royal Raymond Rife, Dr. Pjotr Garjajev és Dr. Hulda Regehr Clark is bizonyították - mint pl. a hullámgenetika. Ezzel a gyerekcipőben járó kvantumismerettel viszont még csak az egészség szempontját közelítik éppen meg, míg a Vastu tudománya az élet összes aspektusára ki tud térni, vagyis azt a hiányzó 98%-ot, amit a modern tudósok még nem ismernek el, azt a Vastu több 10000 éve ismeri. 

A teremtés által létrehozott részecske akár forog, akár áll, mindig ugyanaz az energia marad, melynek eredeti formája a kocka. 

A kocka tehát az álló tiszta állapotra utal, míg egy gömb a gyors mozgásra mutat. A kettő közt a 8-szög, vagyis egy rombikuboktaéder a nyers átmenet. Már csak azért is, mert finom szinten 8 az Univerzum ritmusa (vastu), míg anyagi szinten a ritmusa 9 (vaastu).

Aki a Rubik-kockát, illetve a Rubik-kígyót piszkálta már, ezekkel az energiákkal játszott. :-) 

Amikor egy tiszta teret szeretnénk létrehozni az anyagban, követnünk kell azt a rendet, ami az első részecskét élteti, alkotja. Ismernünk kell azt a folyamatot, ami abból a tiszta energia-részecskéből, ami kezdetben létrejött, olyan körülményeket alkotott, amiket mi tapasztalunk. Bármilyen érzés, bármilyen gondolat, bármilyen tárgy, bármilyen anyag, bármilyen információ, abból a mindent magában foglaló részecskéből keletkezett, ami amúgy üres és csak fénylik, hangzik és rezeg. 

Ahhoz, hogy tudjuk, miből lesz a tyúk, ismernünk kell a tojást és a menetet a tyúk formájáig. Míg a tojásból tyúk lesz, biztosan kell egy dolog, ami már meg is vizsgálható: az idő. Az időn át történik minden folyamat, ami a tyúkig vezet. Az idő az, ami létrehozza a tyúkot. Az idő egy rezgés és térre van szüksége, hogy létezhessen. Az idő tehát változás, haladás, élet. Az idő teremt, fenntart és pusztít, de egyszerre csak egyet tesz e három tulajdonsága közül. Az időnek van tehát szakasza, ahol épít, ahol fenntart és ahol pusztít. Ha az idő egyenlő a térrel, akkor a szakaszokat ki lehet számolni, hogy mekkorák a méretei. Amikor létrejön valami, megszületik, akkor van az abszolút ideje, a kezdet ideje. Onnantól az az idő hullámzik teremtő, fenntartó és pusztító minőségeivel. Létrejön az Univerzum, él, elpusztul... Megszületünk, élünk, meghalunk... Feljön a Nap, süt, majd lemegy... Levegőt veszünk, benntartjuk és kifújjuk... Eszünk, emésztünk, elégetünk... Sejtjeink hasonlóan tesznek, míg az atomok és a kisebb részecskék is...

Az időnek a kulcsa a ritmus.

Amikor valami létrejön, ritmusosan teszi köreit az időben, legyen az a saját ideje, vagy a körülmények ideje, melyekkel kapcsolatba kerül létezése során. 

A reakció mindig úgymond véletlenszerű és a dolgok úgy történnek, ahogy a végtelen idők tánca találkozik - kiszámíthatatlanul és véletlenszerűen, mint a sors. 

Azért jött létre ez a tudomány, hogy megérthető, kiszámítható és felhasználható legyen az az ismeretlen háttérhatalom, amit időnek és térnek neveznek. Így tekintve a sorsot tényleg lehet már kovácsolni, ami miatt a vastu tudománya által épített objektumokra a "sorsjavító" jellemzőt pecsételték. 

Véletlenek tehát igazából nincsenek, vagy ha mégis, szedjünk szét darabjaira egy svájci órát, tegyük egy zacskóba és rázzuk addig, míg össze nem rakódik - véletlenül. :-) 

A 8 elem, a rezgések és a ritmusok ismeretében már nem kell rázni a zacskót és várni, mert bár néha nem egyszerűen, de nagyon pontosan össze lehet tenni. 

Az épület is hasonló egy órához és egyiknél sem mindegy, hogyan lett tervezve és kivitelezve. Az épület a térrel alakítja az időt, míg az óra szerkezetével. Mindkettő iránymutató a mindennapos, sőt minden pillanatra mutató tulajdonságával. Egyiket ismerik, míg a másikat elfelejtették... 

 


És itt jött a kis házikó a tervbe, mint fasírt az égből:

...amit egy svájci óra minőségével szerettünk volna létrehozni, mely csak a jó időket mutatja és támogatja.

Ehhez kellett egy tér, ami minden lehetséges és fontos szempontból csak olyan időhullámot kreál, illetve testesít meg, ami minden kétlábúnak, négylábúnak és a Földnek éltető, a lehető leghosszabb ideig. 

Mi lenne egy ilyen hely más, ha nem a Mennyország?
A Mennyország, vagy a béke tudományos definíciója a négyzet/kocka, míg a Földünké, az emberi életé a nyolcszög/rombikuboktaéder és a pokol formája a kör/golyó, az anyag. Ha pontosak vagyunk a Mennyország és a pokol nem létezik, csupán az állapot, a tudatállapot az, amit mi emberek elnevezünk. A gyors mozgás káoszt okozhat, míg az álló állapot főleg a béke állapota. 

Nevezhetjük ezt a három minőséget a szentháromságnak, mert definiálja a világunkat, mint a Szellem, a Lélek és a Test. A Szellem válik Testté a Lelken keresztül. 

A házikó tehát a Szellem erejét és minőségét képviseli és úgy lett hangolva, hogy bár mindenkinek jó, de huzamosan főleg akire szabták: az országnak, a falunak, Anikónak és nekem legyen igazán megfelelő. Mérete alig kilenc négyzetméter - belső alapterület - és kicsit több, mint négy méter magas.

Egy országra, vagy községre, falura akkor érdemes hangolni, ha minél tisztább egy objektum, ami kritériumot ez az épület teljesít, vagyis nagyon tiszta a rezgései által. Ezért lett Mennyország és áll az anyagban - a káoszban. 

Az anyaghoz tartozik viszont az érzelem is, ami a tiszta (Sattva/Szellem) állapotban még nem létezik. Mondhatjuk azt is, hogy a 8 és a 9 között egy különbség van: az érzelem (Érz-Elem). 

A házikóba tehát az érzelem nincsen benne a legfinomabb szinten, ami pedig követelmény minden templomban, vagyis tiszta (Szellemi/Isteni) térben.

Legyen bármilyen vallásról szó, a templom elsősorban a teret képviseli, ami leginkább üres és sajátosan rezeg. Az érzelmeket egy templomban a fegyelem a csend felé tereli, ami nem zárja ki az érzelmeket, de azoktól megszabadít.

Tisztelettel minden vallás iránt: Ezért is került Jézus olyan fájdalmakkal a köztudatba, hogy senki fájdalma ne lehessen nagyobb és elengedhesse sajátjait könnyen - keresztény vallást példának véve. 

A Hinduizmusban és máshol is vannak iránymutató személyiségek, mint Shiva és Vishnu, akik nem is a vallást, hanem a tudományt képviselik. Avatárok lettek Krishna, Ráma és még sok élő személyiségben, viszont a finomszintű erők és hatalmak létezését akarták főleg éltetni egy sötét koron keresztül az emberiség számára. 

- Shiva a páros, 8-as ritmus, míg Vishnu a páratlan, 9-es ritmus.

- Shiva a hang, míg Vishnu a fény.

- Shiva aktív, táncol, míg Vishnu nyugodt, fekszik.

- Shiva a Vastu, a finomszint, mely csak rezeg és Vishnu a Vaastu, a durvaszint, mely anyaggá változott.

- Ha Shiva az atom, akkor Vishnu az anyag - ugyanaz.


Egy ilyen épület átlag embernek huzamos tartózkodásra átgondolandó, mivel túl tiszta lehet. Az viszont, hogy Vishnu a minősége, az nyugodttá és lágyabbá teszi.

Vendégháznak és gyógyulási célra készült, nem lakni benne, de alig vártuk, hogy kipróbáljuk és meditációs életrendünk által a huzamosabb tartózkodástól sem tartottunk benne - sőt, mindketten már elvonultunk volna a csendbe kicsit pörgős életünkből. 

Tervben volt akkoriban már a lakóházunk, meg más épületek is, ezt pedig az építőknek szántuk elsősorban, hogy ne kelljen őket valahol elszállásolni - mert nem is nagyon volt rá lehetőség. 

Az ötlet:

..egy kis lakókocsiból indult ki, ami kényelmetlen, ki tudja milyen rezgésekkel rendelkezik és többe kerül, mintha építenénk egy lakókocsi méretű kis faházat. Ráadásul a faházat úgy hangoljuk, ahogy akarjuk és szebb is, mint egy lakókocsi. 

Úgy voltunk vele, hogy max 1 hónap és kész lesz. Legyen benne 3 fekvőhely, főzéshez és tisztálkodáshoz lehetőség, kábel behúzva áramért... 

Ki is költöztünk sátrakkal..

Ám ez az egyszerű elképzelés végül több, mint fél évig tartott padlógázon.

A galérián lett kettő szimpla és egy dupla alvóhelyiség, amiből ki sem akarunk mászni, ahova visszavágyunk bármilyen hotelből a világon, olyan kellemes, pihentető, regenerálódó alvást biztosít.

A konyha a világ egyik legkisebb teljes értékű konyhája lehet és még akkor is finomra sikerül benne az étel, ha bekötött szemmel csináljuk, vagy/és ízlésficammal.

A tisztálkodáshoz egy zacskó helyett, amibe vizet melegítünk és azzal valahogy lelocsoljuk magunkat, lett egy rendes zuhanyzó egy kis kilépővel - törülközni. 

Az áram nagyon pontosan, hogy semmilyen zavart ne okozzon, szépen a falakban halad pontosan úgy és ott, ahol kell, végül rendes konnektorokból adja az áramot maximális biztonságban. A galérián nincsen áram, de nem is kell. :-) 

Már ezek kivitelezése is több, mint 1 hónapot igényel, főleg, hogy a szakmai tudást meg kellett minden egyes lépéshez szereznünk és inkább 'túl biztosra' mentünk, mint 'jó lesz úgy'-ra. 

Ahhoz, hogy ne legyen túl erős a tisztaságában az épület, úgy döntöttünk, hogy falakat teszünk bele, vagyis felosztjuk a helyiségeket, ami előnyös lehet a külön tevékenységek elszeparálásához, mivel a tér önmagában kicsi, vagyis könnyen összemosódhatnak az energiák, amik egymás rovására mehetnek. 

Ahhoz viszont, hogy az eredeti rezgése a térnek ne legyen meghamisítva, minden, szó szerint minden a lehető legpontosabbnak kell, hogy legyen benne. Emiatt a tolerancia 1 milliméterre maximalizálódott minden munkához. A fát nagyon gondosan kellett beszerezni és felhasználni, nehogy túl mozogjon idővel a tolerancián. Az elvárás minimum 150 év egy ilyen épületnél fából, úgyhogy igyekeztünk, koncentráltunk..

Az illesztéseket úgy kellett végezni, hogy ne tudjon mozogni később, ami miatt sok csavart használtunk, vagyis fémet. (Na meg időhiány miatt.) A fém felhasználása külön odafigyelést igényel és ha csak egy csavar is rossz helyen van, az az egész rendszert zavarhatja, úgyhogy a vas alkatrészek is nagyon pontosan, nagy odafigyeléssel kerültek a helyükre. 

Az áram, a fém és a víz nagyon erősen vezetik az energiát, ami azt is megkövetelte, hogy a csövek és vezetékek merre és hol haladjanak. Elméletben minden könnyűnek tűnt és folyton alábecsültük az időt. Mindezek mellett semmilyen új munkamenetet nem indítottunk rossz időben, vagyis percre pontosan mindig kiszámoltuk, hogy az új munkamenet mikor kezdődhet (napállás, holdfázis, jógák, hora stb.).

Volt, hogy a lambériázás következett és még segítség is érkezett, de majdnem 3 órát kellett várni, hogy elkezdhessük. Az ilyen közbejött várakozási idők néha késői végzéseket eredményeztek, de mindenképpen megérte. Kevés szakmai hozzáértésünket a jó időkben való kezdéssel kompenzáltuk - mindig elkaptuk a szerencsét. A házikó készítette magát, mi meg csináltuk, amit kell és ahogy kell. Az idő minden szempontból az oldalunkon állt és ahhoz képest, hogy mennyire amatőrök voltunk, nagyon szépen haladtunk. 

A szerszámainkról inkább ne is beszéljünk: láncfűrész, 30 éves fúró és szúrófűrész, egy kis (mini) csavarbehajtó és csiszolópapír. Fogalmunk sem volt, milyen csavarok, vagy szögek léteznek, kellenek, semmink sem volt a kis faházhoz. Csak vágyaink és álmaink. 

Később lett egy kis körfűrész, csiszológép és miután a házikó kész lett, még egy gyalut is beszereztünk. Úgy voltunk, a gép nem gyorsabb nálunk.. Tévedtünk.

A pontosság annyira lekötött, hogy az volt a fő cél és kihívás, amire végig koncentráltunk. Több, mint 200 év jött ki a házikónak az idejét nézve, aminek meg kellett felelnie a konstrukciójának. Magas volt a léc, de tartottuk. 

Sírtunk is, nevettünk is sokat, néha a kettőt együtt és 'vártuk', hogy vajon mi lesz benne, ha már ilyen munkát követelt. 

Minden nap 100km-ről utaztunk és csináltuk, amit kell, amit a szelleme a háznak követelt és elvárt. Lelkiismeretesen, kíváncsian és nyitottan állva a kihíváshoz minden alkalommal.

Szerettük csinálni, de sokszor úgy voltunk, hogy nem bírjuk, feladjuk. Főleg egyszer, mikor nem számítottunk esőre és a házikót nem takartuk le és rohanni kellett ki a telekre, hogy letakarjuk gyorsan a tetejét. Megérkezésünkkor kezdett el szakadni a havas eső, óriási széllel - éjszaka (!!!)- és a tetőt kellett letakarni előbb egy nagy vastag takaróval, majd egy óriási fóliával - a friss plexi miatt. Anikó odafagyott a létrához, a bokája víz alatt a sárban, amíg én fent a tériszonyommal és az elemekkel harcoltam. Mikor végeztünk, nevettünk, mint minden malőrön, de néha tényleg soknak tűnt és otthagytuk volna. 

Mielőtt eljutottunk oda, hogy ez a kis ház épül, előtte a 2300nm-es telket szinte kézzel tisztítottuk meg. A telket feltöltöttük, mert nagyon nem volt jó egy nagyon fontos szempontból: délnyugatra lejtett. Ezt a lejtést csak akkor vettük észre, mikor már megvettük és levágtuk a gazt és eltüntettük a bokrokat. Megmértük, és lejjebb volt a délnyugat, mint az északkelet, illetve lejjebb volt a dél, mint az észak. Ezek fatális adottságok, tehát félrehordtuk a felső réteg fekete termőföldet a szélekre és feltöltöttük itt-ott, így a délnyugatot és a déli részt feljebb helyezve az északkelethez és az északhoz képest. Biztosítottuk, hogy nyugat is feljebb legyen, mint a kelet és északnyugat lejjebb, mint a délkelet. Egy borzasztó adottságot megfordítottunk, ami sok teherautónyi földet igényelt, sok elgereblyézést, aminek a végére már akkor elfáradtunk, de ez kihagyhatatlan lépés volt, ha ott mi egészséget és meditációt akarunk képviselni, akár az eljövendő több generáción át. 
A teljes tervrajz közben elkészült a telek minden centiméteréről és kellett a kis házikó, mint felvonulási épület. 

Nem is lett lebetonozva, hátha nem marad ott, mert esetleg zavarja a terveket a telken. Annak érdekében, hogy ne zavarja a telken létesítendő rezgéseket, hasonló rezgéssel rendelkezik, mint ami a telekre lett számolva, de kerítést igényelt a tényleges elkülönítéshez. A ház helye centire pontosan lett kiszámolva, hogy zavart később se keltsen. 

A belül még nem kész házikóba egy kedvező időpontban és kedvező napon egyaránt 'költöztünk' be, mely 2018. április 18-án, Akshaya Tritiya ünnepén történt. 

Igazából addig 'homeless'-ek voltunk és akkorra már nagyon elfáradtunk, leamortizálódtunk lelkileg és fizikailag is, úgyhogy kényszerszerűen, energetikailag beköltöztünk és aludtunk ott egyet. Meg még egyet, meg még egyet... 

 

A ház tisztaságát a struktúrája, az arányai és a mérete határozzák meg elsősorban, míg az anyaga akkor a legkedvezőbb, ha természetes. Ezt szem előtt tartva nem is vettük igénybe a szintetikus, esetleg mérgező anyagok alkalmazását.
Több, mint 20 éve bio élelmiszerekkel foglalkozom, ami elvből sem engedné, hogy ne legyen természetes. Vízbázisúak a kötőanyagok és a festékek, azok közül is a tartósabbakat és természetesebbeket előnybe helyezve. 
A minőség az első szempont volt, az esztétika másodlagos, sőt, nem is foglalkoztunk nagyon vele sokat - belül azért többet.

A vázszerkezet 12cm x 12cm gerendákkal készült, ami olyan stabil lett, hogy soha nem tudna összedőlni, vagy deformálódni. A szarufák 12x5-ös gerendák, míg a terasz 10x10-es gerendákból készült. Teljesen természetes anyaggal lett kezelve minden része tűz, penész és rovarok ellen. Megfelelő páratartalommal rendelkező fenyőből készült az egész szerkezet, szerencsés időjárásban. A fenyő nagyon jó a nyugati irányba, ami megfelelővé tette a helyét a házikónak a telken. A házban csak az asztal lapja és a lába készült tölgyből, amúgy minden fenyő és MFP.

Az épületben lambériával és MFP-lapokkal lett kiburkolva, illetve a falak is abból lettek. Az MFP ragasztómentes fából van, nagyon jól kezeli a levegőt és a párát, egészséges és erős is. Mivel nem szép, le lett szépen tapétázva. 

A házikó csupán 16 beton lapon áll, ami miatt alatta is kering a levegő. Az első 100km/h feletti széllökéseknél épp fent feküdtünk az ágyban és azon szórakoztunk, hogy mi lesz, ha elviszi a szél a tetőt, vagy felborítja a házat? A környéken minden repült, ami nem volt lefixálva, de bent meg sem moccant semmi. Ilyen szeleket már többet is kibírt, mint ahogy égszakadásokat, forróságokat és fagyokat is gondok nélkül . 3 év után még mindig vízszintes és nem mozog, nem recseg-ropog, nem ázik be. 

A tető amúgy a sok móka mellett külön élmény volt, mivel senkinek semmi fogalma nem volt, hogyan kell ilyet csinálni. Piramis formájában nem találtunk példát. Több nyelven kerestünk a neten is információt, de sehol semmi. Megfelelő alkatrészekről ne is beszéljünk...

A kihívás az volt, hogy a plexi mozog hő hatására, vagyis több millimétert tágul, vagy éppen összehúzódik, ami miatt a réseknél (gumiszorításoknál) beszökhet a víz és a beázás nincs kizárva. Az első nagy esőnél rá is jöttünk, hogy ez nem is olyan vicces. Más megoldások kellettek, amiket nehézkesen, de eredményesen meg sikerült oldanunk. Már addig eljutni, hogy a plexik bekerüljenek és ott is maradjanak, szerintem inkább szerencse volt. De működik, mozog és jól van, köszöni. :-) Sőt, úgy belejöttük, hogy találtunk plexire való fóliát is - mely együtt mozog a plexivel ! -, ami 85%-ot a hőből és 100%-ot a káros sugarakból szűr és mégis alig sötétít. 

Bár amiatt, hogy csak egyrétegű lett a plexi, télen párátlanítást igényel, úgyhogy foglalkozunk vele - a drága Brahmastan-nal. A galérián minden ágyból látni a tető csúcsát, ahol gyakran ücsörög egy madár és csipog (néha sajnos galamb), de még egyszer sem csinált a plexire egyik sem. Sőt, sokszor akkor jönnek, mikor kelni kell és sokáig maradnak. Nem csak a láthatatlan energia mozog ott fel-le, hanem a levegő is mindig. Az eredményt minden alkalommal megcsodáljuk. Nehéz, de szerencsés elképzelés volt teljesen megnyitni a tetőt. 
A színek is rezgések, míg a formák adódnak, csak ezeket a törvényeket követtük. Igazából egy nyers házikó pici ablakokkal, melyek nem véletlenül olyan picik és olyan színesek. Azért olyan picik, mert nem lehetett kicsivel nagyobbat kapni és azért olyan színűek, mert az égtájak színeire mutatnak, illetve azokat erősítik. Méretük szerencsére jók voltak a házikónak, míg a színek a szürke télen, ahol a nap alacsonyan jár, belül színessé teszik a teret és egyáltalán nem szürke téli érzést keltenek - inkább örök tavaszt. Nyáron az északi ablakokon is átjön a felkelő és lemenő nap, ami a hűvös türkiz és a zöld színekkel csillapítja enyhén a légteret.  A tiszta nappali fény a ház közepén, a teljes Brahmastanon keresztül áramlik felülről befelé, ami egészen sötétedésig elég a beltér megvilágításához. 

A galérián nincsenek falak, csupán 4 oszlop, ami fent sokkal nyugodtabbá és tágasabbá teszi az érzést. 

Sokan, köztük mi is úgy gondoltuk, hogy egy ilyen pici épületben, ami még falakkal szűkítve is van, az az érzés keletkezik, hogy összenyom a tér. 

Ez a méret egy olyan méret, ami az egész Univerzummal, illetve azok jótékony rezgéseivel együtt rezeg, ami elméletben a határtalanságra és a végtelen lehetőségek mezejére mutat. Hasonlatképp egy olyan ruhát hoznék fel, amit egy szabó mester készít és viselése nemhogy fárasztó, de üdítő hatású, kényelmes, szabad érzést kelt. Rövid naci, vagy teljes pizsama, a lényeg a testre szabott méret és az érzés is kellemesebb. Vagyis bent nem érezni a falak jelenlétét, így tágasabbnak tűnik - mint az Univerzum. 

Egyszer valaki nagyon szkeptikus meglátogatott, leült a nappaliba és az volt az első megjegyzése, hogy ez túlságosan kicsi. Nézelődött, kérdezősködött, ivott egy kávét és egy fél óra múlva már azt állította, hogy ez neki tetszik és bőven elég lenne, sőt, feleségestül is elég lenne...

Aki járt benne, mindenkinek elég lenne és nagyon tetszett neki - 4 évestől 75 évesig. 

 

Egy épület elsősorban a Lélekre van szabva ezzel a tudománnyal. Ebben a házikóban viszont a test mérete is kellett, így 184 cm magasságig és 90-100kg-ig per személy senkinek gondja ott nem akad. Ha még az idő méretei is stimmelnek, akkor annyira üti be egy testrészét, mint én: soha. :-) 
Nekünk minden lépésre jön ki és kézre esik. Leesni nem szoktak a dolgok, de ha mégis, akkor sosincs baj. Egy kukta éppen elkészült kukoricával bénán le lett lökve a konyhapultról és talpra esett, mint egy macska. Még víz sem spriccelt ki. Kupak szokott a palackokról leesni, de úgy, hogy nyílással felfelé. Kenyér esett le megkenve és nem a kencés oldalára landolt. Baleset, vagy pech ott bent se energetikai, se gondolati, se fizikai szinten még nem történt, amióta készült. 
Ami nagyon érdekes jelenség a mai napig, amikor telefonálás közben belépünk a házba, vagy onnan ki, a gondolatmenet megszakadhat és pár pillanatig keresni kell a fájlt. Ez attól van, ami a házban van: csend. A házban a csend rezeg, ami rendezettséget eredményez és érzelmi, mint gondolati szinten befolyásol. Ha kint a világban fáj, a házikóban már nemhogy nem fáj, el is lesz felejtve. 

"Ne feküdj le haraggal a szívedben." 

Itt nem is lehet! :-) 
 

akasha inside

 
A kész épületnek alkalmazkodnia kell az emberekhez, viszont amíg épül, az embereknek kell alkalmazkodniuk hozzá!

Képekben:

 

 

 

Kemény munka és tanulás volt, bevalljuk, viszont egyben egy Isteni áldás és móka is, amiben részt vehettünk és amiben azóta is lubickolunk. 

Köszönjük szépen! 


A projekt szintet lép

 

 

 

 

Folytatás következik...

*

A rovásírás 13. betűje az "X" (B). Jelentése: BABA, azaz újszülött, csecsemő, gyermek. Marton Veronika 'A Sumir kultúra története'  könyve alapján a "BA" ékjelének jelentése: "ajándék, ad". A BABA tehát kétszeres ajándék, adomány. Rokon vele Bau neve, aki istennő a sumer mitológiában, Badiny Jós Ferenc szerint megfelel a mi Boldogasszonyunknak. Babba Máriának nevezik a csíksomlyói csodatévő szűzanyát. Babba szavunk Kriza János gyűjtése alapján "Szép"-et jelent. Rokon szavunk a bába, aki a baba születésénél rendkívül fontos személy, az anya és a gyermek segítője. Csak a 11-12. századtól kezdtek csúf jelzőket ráaggatni, pl. vasorrú és vele ijesztgetni a gyermekeket. Sajnos e nagyszerű és nagy tudású asszonyok közül, akiket ősvallásunkban az "aranyasszony" szóval tiszteltek meg, igen sokan végezték a pápai inkvizíció máglyáin. Férfiakat, nőket, sőt gyermekeket is megégettek boszorkányság vádjával. Magyarországon még 1756-ban is lobogtak az inkvizíció máglyái, táltosaink, gyógyítóink, színmagyar elődeink vesztették életüket beteg lelkű gonosztevők miatt.

Az "X" a számrovásban a 10-es, "B" betűként pedig a baba, a gyermek jele. A számrovásban a százas jele "X" és "I" egy jelben (nincs ilyen jel sajnos a billentyűzeten), vagyis a "TY", ami betűként pedig az Atyáé.
Az "
X" és a "+" egyben, azaz ezer jelentése a sumerban Dingir, azaz Isten, amely őseink Tündér szavával rokon. A tündér régebben nem csak a női nemre vonatkozott, hanem a varázslatosnak, varázslónak tartott lényekre is. Az Atya rangja tehát a gyermek és az Isten között van.
Ipolyi Arnold és Kállay Ferenc ősi hitvilágunknak két 19. századi kutatója sok adatot gyűjtött a jóságos, bölcs fehérszakállú Öregistenről, bár utalást néphagyományunkból nem jegyeztek fel arra nézve, hogy az Öregisten és az Atyaisten milyen alá- illetve fölérendeltségi viszonyban állott egymással...

Az "X" és a fény találkozása a tetőn át tehát a fény gyermeke. :-) 

forrás: rovasirasforrai.hu

akashalogo
aum

A holdnak a legkedvezőbb fázisaiból jött létre Ganesha / Ganapati lénye.
Illetve az eredeti - pre vedic - AUM / OM jele így néz ki. 
A pre-Ashokan periódusból 64 Kalas/betű alakult ki a Devanagiri Akshakara nyelvben - régi Indiai -, melyek az ábécét képezik, ugyanannyi, mint egy Vastu Purusha Mandalában (8*8).
Mindegyik betű a Hold külön fázisaiból ered és rakódik össze - még formailag is mind gömbölyű szerkezetű. 
Ennek a 64 betűnek mindnek sajátos hangja van, ami a Holdtól ered, ami által Ganesha az "ábécé Istensége" lett. 
A Hold annyira tökéletesen képviseli az univerzum törvényeit, hogy szinte elég az ő tanulmányozása és követése, hogy megérthessük a Föld és az Univerzum kapcsolatát, működését. 
Vallásos, illetve ikonográfiai szempontból többek közt ezért is Ganesha a gyermeke Shivának. 
  

© Copyright
bottom of page